A technikai paraméterek fontossága

A mérnöki hozzáállás alapjai szerint minden műszaki berendezés működését is az ismert fizikai törvények vezérlik. Az eszközök használata érzelmet, véleményt, hangulatot vált ki a hallgatóból és ez nem a készülékek közvetlen érdeme, hanem az őket körülvevő világ és a hallgató közötti kölcsönhatásé. Ideértve a személyes állapotunkat, aktuális gondolatainkat, az elhangzott zeneműhöz kapcsolódó érzéseinket, de ide kell sorolnunk az objektív körülményeket is, mint a levegő páratartalma, a zenehallgatásra használt szoba megvilágítása és zajszintje.

A fogyasztói társadalomban a modern műszaki berendezések felhasználóinak már nem kell tisztában lenniük azzal, miként készülnek az eszközök, ez a konstruktőrök, gyártók feladata. De ha kívülállóként betekintünk a folyamatba, tisztán láthatjuk, hogy az elektromos berendezések csak akkor fognak üzembiztosan és az elvárásoknak megfelelően működni, ha az alkotórészeik külön-külön és közösen is megfelelnek konkrét specifikációknak. Ezért van az alkatrészeknek nevezetes értéke, pl. egy kondenzátornál igen fontos, milyen elektromos kapacitást képvisel. Ha ismerjük ezeket az értékeket, tudhatjuk, miként fognak együttműködni, milyen hatást fejtenek ki a rajtuk áthaladó áramra; ez a tervezés, a konstruálás alapja.

A vásárlók azt szeretnék tudni, hogy a kiszemelt berendezés nekik, a saját otthonukban mennyire felel majd meg az elvárásuknak. A hagyományos elektroakusztikai mérések során kapott paraméterek azonban nem ezt a célt szolgálják, csupán annyi, hogy kiderítsék, a vizsgált eszköz teljesíti-e a fizikai paraméterek célként kitűzött értékeit. Ennek igen kevés köze van ahhoz, hogy a hallgatóban milyen vélemény alakul ki a berendezés használata során, márpedig ő ez utóbbira kíváncsi vásárlás előtt.

Ha egy HiFi-s rendezvényen a teremben félszázan ülnek és hallgatják a bemutatott lejátszó rendszert, a program vezetője pedig van olyan bátor, hogy kikéri a közönség véleményét a hangzásról, nem ritka, hogy a vélemények között semmilyen konszenzus nem alakul ki, egymással teljesen ellentétes jelzők is elhangzanak, pedig ugyanazt hallgatják, de ezek szerint nem ugyanazt hallják.

Zenehallgatás közben egy összetett, komplex jelenség hatása alá kerülünk, aminek megítélése személyenként eltérő lehet. A közönség minden tagja ugyanazt az előadást hallgatja, mégis mást és mást fognak közben gondolni, hiszen a zenehallgatás leginkább érzelmi tevékenység. Otthoni zenehallgatás során az amúgy is nagyon összetett folyamatot tovább bonyolítják a lejátszáshoz használt berendezések jellemzői. Egy ennyire bonyolult helyzetet egyetlen szóval jellemezni lehetetlen, hiába próbálják sokan ennyivel elintézni a kérdést. Ha beszélgetés közben arra kérjük a hallgatókat, hogy a hallgatott zene leírása közben ne használják a „jó” és „rossz” jelzőket, a többség hamar elhallgat. Sok esetben azért nem kapunk pontos jellemzést egy hangélményről, mert a hallgató bizonytalan a fogalmakat illetően, ezért inkább nem is használja azokat. Így születtek meg azok a közhelyesnek tűnő jelzők, mint a "zenei", "dinamikus", "hosszan hallgatható" és társaik. De ezekre sincs általános definíció, így ahányan használják, annyifélét értenek alattuk.

A fenti példa tanulságos és szépen jellemzi, hogy milyen módon történik a véleményalkotás a hallásunk alapján. A jó és a rossz mindenkinél mást jelent, ezért ránk nézve nincs nagy jelentősége annak, mások miként vélekednek egy eszközről.

KLH MODEL FIVE

Egyszerűbb azt mondani a hallottakról, hogy az „jó” vagy „rossz”. Általában azt próbáljuk megfogalmazni, hogy a hallottak mennyire állnak közel az elképzelésünkhöz, hogy szerintünk mit kellene hallanunk. De miért gondoljuk azt, hogy az elképzelésünk helyes? Lehet mindent szubjektív alapon kell megítéli? Az élmény természetesen a sajátunk, azt a saját szempontjaink alapján kell értékelnünk, de egy hallott hangról vagy eszközről kijelenthető-e, hogy „jó”, csupán a pillanatnyi hangulatunk alapján?

Mikor leülünk a lejátszó rendszerünk elé zenét hallgatni önkéntelenül is kialakul bennünk valamilyen vélemény a hallottakról. Ezek ugyan nem számszerűsíthető dolgok, de a paraméterek ismerete nyújt némi támpontot a rendszer megítéléséhez. Így leszögezhetjük, hogy egy műszaki berendezés paramétereinek megismeréséhez mérésekre van szükség. A tervezésnél elkerülhetetlen, hogy tisztában legyünk az összetevők paramétereivel, ezek alapján tudunk célunknak megfelelő eszközöket készíteni. A berendezéssel szembeni konkrét elvárásainkat nem tudjuk ellenőrizni mérések nélkül. Ha egy berendezés építése során a célunk az, hogy nekünk tetszen, akkor elkerülhető a mérési folyamat, de ne reménykedjünk abban, hogy a végeredmény mindenkinek tetszeni fog!

Mi a helyzet az audio berendezésekkel? A vásárlók nagy része nem tudja értelmezni, így minősíteni sem az új készülékek paramétereit. A többség még mindig az alapján próbál megítélni egy hangsugárzót, erősítőt, hogy "hány Wattos". A gyártók is leszoktak a részletes adatok publikálásáról, ma már jellemzően egy féloldalas, általánosságokat felsoroló műszaki leírást kapunk. De akkor miért szoktak le a gyárak a mérési eredmények bemutatásáról?

Itt nagy szerepe van a fogyasztói réteg változásának. Az otthoni zenehallgatás a kezdetekben csak keveseknek volt elérhető, az első hifisták szorosabb kapcsolatot ápoltak a zenei és műszaki tudományokkal, mint a mai felhasználók. Valamikor a 80-as években - a HiFi fénykorában - szembesültek a gyártók azzal, hogy a rohamosan gyarapodó közönség mennyire félreértelmezi a közzétett mérési adatokat és vonnak le azokból téves következtetéseket. Két megoldás közül választhattak: elmagyarázzák a görbéket, vagy nem teszik azokat közzé. Nem meglepő módon az utóbbi megoldást választották.

A hiányzó adatok pótlására egyfajta mozgalom indult, ami manapság is zajlik. Elérhető árú mérőeszközök és ingyenes szoftverek beszerzése után sokan amatőr módon méregetnek. De az is tapasztalható, hogy mennyire nincs tisztában a közönség nagy része a fizikai paraméterekkel. Egy összecsapott, ellenőrizhetetlen módon, ismeretlen körülmények között készített, hozzáértés nélküli mérési görbe többet ront, mint használ.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy kell-e mérni? A szakma véleménye erre az, hogy ha konkrét műszaki elvárásunk van egy berendezéssel szemben, akkor meg kell mérnünk, hogy teljesülnek-e a feltüntetett paraméterek. Kevés az a naprakész, elektrotechnikában jártas zenehallgató, aki megérzés alapján képes dolgokat magabiztosan kiválasztani, ezért sokan inkább mérnek és a kapott adatok alapján próbálnak tájékozódni, fejlődni és fejleszteni.