A cikket az iTech Dynamic ProStereo H2 ( aptX, aptX HD és LDAC képes fülhallgató támogatja) Az okostelefonok elterjedése és a gyorsan fejlődő technológia által egyre gyorsabban alakul át a zene hallgatásának módja és az erről való zene lejátszás ma már hétköznapi igény. Az ezzel szinte párhuzamosan fejlesztett "kékfog" technológia, azaz a Bluetooth képességeinek fejlődése mindezt már hosszabb ideje vezetékmentes módon teszi lehetővé. A „Bluetooth Audio” termék egyre nagyobb teret hódítanak meg a piacon, és számos fejlesztő vállalat fektet egyre nagyobb hangsúlyt ezen vezetékmentes technológiák fejlesztésére. Fülhallgatók, fejhallgatók, headsetek, autóipari kiegészítők esetében, vagy akár a magas minőségű otthoni zenehallgatás, esetén is előkerül ez az igény, természetesen az okostelefonról vezérelve. Szerencsére számos cég fedez fel olyan megoldásokat, amelyek meghaladják a jelenlegi Bluetooth megoldások teljesítményét.

A CD minőséget elérő átvitelre képes Qualcomm aptX technológiája már minimum egy tonnányi Android készülék hálózatát lefedi, így a mai új készülékek gyakorlatilag mindegyike képes erre. Azonban az aptX HD amely már 24Bit 48kHz minőségű jel átvitelére is képes még csak terjedőben van. Megjelent azonban a piacon egy csúcstechnológiás megoldás, amely az LDAC névre hallgat. Ez korábban csak a Sony  Xperia készülékekben volt elérhető, de az Android 8.0 Oreo operációs rendszer elindításával ez a különleges Bluetooth kodek az OEM AOSP-kódja részeként is elérhető lesz. Ez minden OREO oprendszerrel kibocsátott telefonra érvényes és drasztikus előrelépést jelent a vezetékmentes zenehallgatás technológiájában. Ezért most összeszedtünk mindent, amit tudni kell az LDAC Bluetooth kodekről.

iTech Dynamic Prostereo H2 24-bit HD Audio Bluetooth In-Ear fülhallgató headset

iTech Dynamic Prostereo H2 24-bit HD Audio Bluetooth In-Ear fülhallgató headset

Magasabb minőségű Bluetooth audio A legalapvetőbb szinten az LDAC támogatja a 24 bites, 96 kHz-es (Hi-Res) hangfájlok Bluetooth-on keresztüli lejátszását. A legközelebbi konkurens kodek a már említett Qualcomm aptX HD, amely támogatja a 24 bites, 48 kHz-es hanganyagokat. Azonban az LDAC további érdekes tulajdonsága, hogy három különböző típusú csatlakozási móddal rendelkezik: minőségi-, normál-, és csatlakozási prioritás. A lehetőségek különböző bitrátákat kínálnak, 990, 660 és 330 kbps sebességgel. Attól függően, hogy milyen típusú csatlakozási kapcsolatot vagy opciót választunk, a végeredmények is különböző színvonalúak. Nyilvánvaló, hogy a lassabb bitráták nem adnak teljes 24 bites, 96 kHz-es minőséget, amivel az LDAC büszkélkedhet, ezt tartsa szem előtt. Azonban még a csatlakozási prioritás esetén is kiváló a hangzás.

Az LDAC támogatja a 24 bites, 96 kHz-es (Hi-Res) hangfájlok Bluetooth-on keresztüli lejátszását, három különböző minőségű beállítással.

LDAC Bluetooth kodek

A bitráták összehasonlítása megkérdőjelezhető tudomány, de jó ötlet az a megközelítés, hogy mennyi audio adat elküldésére alkalmas másodpercenként minden egyes kodek. A Bluetooth sztenderd kodek (SBC) legfeljebb 328 kbps sebességgel képes az adatok továbbításra, míg a Qualcomm aptX 352 kbps sebességű és a sebesség az aptX HD esetében 576 kbps. Elméletileg a 990 kbps sebességű LDAC sokkal több adatot továbbít, mint bármely más Bluetooth kodek. Az LDAC még az alacsonyabb csatlakozási prioritásokkal használva is képes versenyezni az SBC és az aptX technológiákkal, amelyek népszerűek a zeneszolgáltatók és eszközök körében. A lenti grafikonban jól látszik, hogy az LDAC akár 3x több adatot továbbít, mint a Bluetooth alapértelmezett kodek, az SBC. Azonban ez csak a "Minőség" beállítás esetén érhető el, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a bitsebességek csak fontos, DE(!)  részelemei a végső hangzásnak. A nagyobb kérdés az, hogy a vevőkészülékek hogyan tudják optimalizálni ezeket az adatokat!

Bluetooth kodek

Az átviteli sebesség növelése Sajnos a fejlesztő nem tett közzé sokat mélyreható kutatási anyagokból, vagy hogy hogyan is működik az LDAC pontosan. Néhány régebbi japán forrás azonban itt-ott részleteket szolgáltat arról, mit is kíván a fejlesztő a legnagyobb bitmélységében elérni. Két fontos része van az LDAC technológiának. Az első, hogy képes elegendő Bluetooth átviteli sávszélesség (sebesség) elérésére, időegység alatti  nagy mennyiségű adat továbbítására, míg a második, hogy a nagy felbontású audio adatokat ezzel a sávszélességre tömörítve veszteség mentesen továbbítja. Az első lépcső a Bluetooth beépített Enhanced Data Rate (EDR) opciójának használatával valósul meg, amelyet a maximális sebesség növelése érdekében Bluetooth 2.0-hoz állították. Az EDR sebességeket általában nem az A2DP audioprofilok használják, de a specifikáció itt legfeljebb 3 Mbps. A valóságban a Bt. 4.x esetén az 1.4 Mbps sebesség a leginkább elérhető, így 1 Mbps sebességnél definiálták a minimális stabil kapcsolatot. Ezért a Sony LDAC-ja ennek a küszöbnek a közelében, 990 kb / s-nál van. Meg kell jegyezni, hogy az EDR az újabb Bluetooth 4.x eszközök opcionális része, hiszen a hangsúly főleg az energiafogyasztás csökkentésére irányult. Tehát nem minden chip, és így nem minden telefon, támogatja szükségszerűen az LDAC-t a legmagasabb minőségben. A Bluetooth 5 támogatja a 2 Mbps alacsony energiaigényű sebességeket és visszafelé kompatibilis a Bluetooth EDR verzióival, de ez a nagyobb sebesség csupán opcionális. Az LDAC, az SBC és az aptX egy közös elképzelést tartalmaznak? Az LDAC tömörítési technológia, a veszteségmentes és veszteséges technológiák intelligens kombinációját használja a 990 kbps-es hangminőség maximalizálása érdekében. Lényegesen több adatot tárol, mint az olyan pszichoakusztikus tömörítési algoritmusok, mint például az MP3.

Azok, akik ismerik az emberi hallásmechanizmus fiziológiáját, tudatában vannak annak, hogy a hallásérzékenység gyorsan zuhan 16 kHz felett, ami azt jelenti, hogy egy 96 kHz-es fájlban (48 kHz hallható adat- a Nyquist-elméletre alapozva) az adatok nagy részét rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen hallani. Továbbá azt is tudjuk, hogy a 24 bites adat több, mint amit a legjobb audio hardver fizikailag reprodukálhat, így ezek a nagy fájlok "több tonna" extra adatot tartalmaznak, amit egyszerűen nem is allhatunk. Az LDAC bár nem megy el úl messzire, annak érdekében, hogy ezeket a nagyon magas frekvenciákat kivágja, azonban a kvantálási szakaszban csökkenti a bitmélységüket. Más szóval, a zajok nagyon magas frekvenciákon ugyan jelen vannak, de ez nem jelent problémát, ha figyelembe vesszük az emberi hallás fizikai korlátait és az ebből következő tényt, hogy nincs szükség annyi részletre ezeken a nagyon magas frekvenciákon.

A normál PCM fájlok azonos meghatározott bitsebességgel rendelkeznek minden frekvencián, de a fájlokat magasabb frekvenciákon a bitmélység csökkentésével a hangminőségre való minimális hatással lehet tömöríteni.

Az emberi hallás 3 kHz körül a legérzékenyeb, így a magasabb frekvenciákon a részletesség csökkentése intelligens módja az adatméret optimalizálásának. A fenti mintavételezés egy bitenként a bitmélységet csökkenti minden 6dB-es érzékenységi lépcsőnek megfelelően, amely veszteség amúgy is elkerülhetetlen lenne.

Miként lehetett ezt megvalósítani? Az LDAC úgy tűnik, hogy valamilyen hasonló technikát használ a Qualcomm aptX-hez és szabványos SBC-hez is, ahol az eredeti PCM hangfájl több frekvenciasávra oszlik, amelyek mindegyike különböző bitmélységgel rendelkezik. A magasabb frekvenciák kisebb bitmélységet használnak, tehát technikailag / matematikailag ez kissé veszteséges eljárás, azonban ez egy értékes adattakarékosság, mivel ez nem befolyásolja a zenehallgatás minőségét annyira, mint a pszichoakusztikus technikák alkalmazása. Az LDAC és aptX között azonban jelentős különbségek is vannak. Míg a z aptX mindössze négy alsávval rendelkezik, az LDAC esetében ez max 16, az AOSP ( Android Open Source Project) könyvtár fejlécfájljai szerint. Az extra lépések hozzáadásának az az előnye, hogy  ez így kiegyenlíti a zajátmeneteket az egyes sávok között.

Az alsávos kódolást számos kodek, köztük SBC, MP3, AAC, aptX és LDAC használják. Sok kodek használja ezt a pszichoakusztikus maszkolásra is, de az aptX és az LDAC csak a hallásérzékenységnek megfelelően állítja be a bit mélységet, így valósághűbb hangzás érhető el.

Néhány gyors számítás azt sugallja, hogy - átlagosan 5 bit felett 96 kHz-en  - 990 kb / s sebességű az adatfolyam, további tömörítés nélkül. Nyilvánvaló, hogy ez messze van egy teljes Hi-Res fájl kiterjedésétől, de nem elfelejtendő, hogy az LDAC a bitek nagy részét a hallható frekvenciatartományban tartja. A változó bitfelosztási módszer fogalmi ábrája az LDAC-ban összehasonlítva a lossless audioval. A rendszer felépítése azt is sugallja, hogy az LDAC kodek a veszteségmentes Huffman kódolás valamilyen formáját használja az újra kvantálással és a kicsinyített fájlméretekkel együtt. Ez azt jelenti, hogy további veszteségmentes tömörítést használ a fájl csökkentésére, hasonlóképpen a FLAC-hoz és még az MP3 kódoló "csővezeték" egy részéhez is.

Ez valószínűleg segít abban, hogy az LDAC tovább tudja csökkenteni az átviteli méretet. Az ilyen típusú kódolás egyik előnye, hogy a kisebb fájlméreteket is veszteségmentesen lehet átadni. A Sony elárulta, hogy az LDAC a forrásanyag alapján dinamikusan optimalizálja al-sávjait, így a kodek képes azonosítani a fájltípusokat és a minőséget, hogy megfelelően optimalizálhassa a méretet és a bitmélységet. Tehát egy 44.1 kHz-es CD-minőség, ugyanolyan számú alsávra osztható, így kisebb frekvenciatartományban de nagyobb bitmélységgel játszható le. Az LDAC-könyvtár ténylegesen meghatározza, hogy a 44,1 kHz és a 88,2 kHz-es fájlok 909 kbit / s-os sebességgel kerüljenek elküldésre, míg a 48 és 96 kHz-es zeneszámok a teljes 990 kbit / s-ot használják. Úgy tűnik, hogy egy 16 bites, 44,1 kHz-es CD-minőségű fájl átmegy a kodeken változatlanul, mivel a rendelkezésre álló bitmélység meghaladja a 16 bites értéket. A kutatások azt mutatják, hogy a tömörítés kimenete "megegyezik a CD minőségével". A Sony azt állítja, hogy az LDAC képes átadni a 16 bites, 44,1 kHz-es fájlokat anélkül, hogy az veszítene a minőségéből (bár megjegyzi, hogy "ugyanaz, mint a CD-minőség") 990 kbps-es Bluetooth-kapcsolaton keresztül, de bizonnyal lesz némi veszteség Hi-Res fájlok esetében. Egy másik különbség az LDAC és az aptX technológiája között, hogy míg az aptX egy állandó sávszélességű kodek, az LDAC változó, és különböző bitrátákon dolgozik, a rendelkezésre álló hardverektől, a csatlakozási sebességtől és a kapcsolat erősségétől függően. Tehát az LDAC bitmélysége csökken a tömörítés és a zaj növekedésével, míg az aptX úgy van beállítva, hogy mindig ugyanolyan állandó bitrátával dolgozzon. Bár az LDACopció rugalmasabb, hozzá fog adni néhány munkafolyamatot a kódolási és dekódolási szakaszban, ami egy kicsit nehezebbé teszi a fogyasztók számára, hogy pontosan tudják mit is kapnak.

Az aptX-tól eltérően az LDAC változó bitráta. Ezért a minőség a Bluetooth kapcsolaton és a hardveren is változik, akárcsak az SBC esetében.

Az LDAC ugyanazokat az alsáv-technikát használja a 300 és 600 kbps-es beállítás esetén, azonban az LDAC egyszerűen képes megváltoztatni a kvantálási fázist a különböző frekvenciasávok bitmélységének csökkentése érdekében. A cégek 300 kbps-es beállítása a CD minőségénél minden bizonnyal alacsonyabb fájlokat küld, de az érdekesség az, hogy ez a tömörítési technika jobb, mint az MP3 vagy az AAC. Ez azért van így, mert alacsony bitráta esetén sincs nagyobb torzítás, mégis extra alacsony zajszintet eredményez.

Android Bluetooth kodekek

LDAC és Android Oreo A Sony nagyban segítette az Android fejlesztéseket, a vállalat mintegy 250 hibajavítást és 30 új szolgáltatást nyújtott, amelyek közül az egyik az LDAC. A Google megerősítette, hogy az LDAC most az Android AOSP alapkód részét képezi, ami azt jelenti, hogy minden OEM számára ingyenesen elérhető az okostelefon segítségével.

A független fejlesztőktől származó hardvergyártóknak LDAC licencre van szükségük, és azoknak is, akik a Sony AOSP kódját szeretnék használni rendelkezniük kell a hitelesítési tanúsítvánnyal.

Természetesen, csakúgy, mint a Qualcomm's aptX esetében, itt is szüksége lesz egy sor LDAC kompatibilis fejhallgatóra vagy hangszóróra. Sajnálatos módon az LDAC audio termékekhez jelenleg nehéz hozzájutni, a technológia annyira új.

LDAC képes termék a MuzixGroup választékában!

LDAC Bluetooth fülhallgató

iTech Dynamic ProStereo H2

Ha a kodek szélesebb körben, több ügyfelet tud elérni, akkor ezek a felhasználók nagyobb valószínűséggel veszik fontolóra LDAC kompatibilis audio termékek vásárlását. Csak ki kell várni, látnunk kell hogyan működik ez az egész, ha az OEM-ek elkezdik elindítani a saját Android Oreo verziókat. A kulcsszó a minőség A cikk végén értékelünk zenei minőség és a hardver szempontjából is. Az LDAC nem javítja közvetlenül az audio minőséget, a végeredmény nagy része végső soron a forrásanyagtól és a fülhallgató vagy a hangszóró minőségétől függ.

Az LDAC nem tesz hatalmas különbséget abban az esetben, ha a zenét olyan minőségű szolgáltatásokból nyerjük, mint például a Spotify vagy a Pandora, és a hangzás nem változik hirtelen attól függően, hogy egy belépőszintű, vagy egy sokkal drágább készüléket használunk. Az aptX-hez hasonlóan, az SBC-hez képest jobb kapcsolati minőséget kínál, függetlenül attól, hogy mit hallgat. Summázatként elmondhatjuk, hogy az LDAC egy hihetetlenül erőteljes Bluetooth kodek, amely biztosan népszerű lesz azok között, akik válogatósak a hangminőség területén. A hordozható és vezetékmentes audio újabb szintet lépett... Az iTech Dynamic ProStereo H2 egy SBC, aptX, aptX HD és LDAC képes sztereó fülhallgató. Tekintse meg itt: http://bit.ly/ProStereoH2

 

iTech Dynamic Prostereo H2 24-bit HD Audio Bluetooth In-Ear fülhallgató headset

iTech Dynamic Prostereo H2

Forrás: Android authority