Több mint húsz év telt el azóta, mióta lehetővé vált egy dal letöltése az interneten keresztül. De ez nem mindig volt lehetséges. Egészen sokáig például nem a mai értelemben vett zenehallgatás volt a jellemző. A fogyasztás módja ugyanúgy megváltozott, mint a műfajok és stílusok. Eljutottunk a fonográftól a jukeboxig, a kazettától a CD-ig, majd az MP3-ig, és onnan a felhőig.

Edison, aki elhozta a rögzített zenét

A zene az őskor óta fontos része az emberi kultúrának – egyes szakértők szerint a zene 30 000-60 000 évvel ezelőtt jött létre. Ezzel szemben a fonográf feltalálása volt az, amely forradalmasította a zenehallgatás módját. Az amerikai feltaláló volt az első, aki megalkotott egy készüléket, amelyre zenét lehet rögzíteni, majd azt lejátszani. Az 1877-ben debütált eszköz a fonográf nevet kapta. A szerkezet hangminőség igen rossz volt, és minden felvétel csupán egyetlen lejátszásig tartott.

Edison előtt is voltak szakemberek, akik kísérleteztek zenefelvétellel, de a fonográf volt az első, amely le is tudta azt játszani. Korszakalkotó találmánynak tartják, hiszen forradalmasította a zene felhasználását: ezt megelőzően csak akkor hallgathatták meg az emberek kedvenc dalaikat, ha valaki azt élőben játszotta.

A fonográfot követte a gramofon, amely már sima lemezekre vette a felvételt.  A gramofon a fonográftól eltérően már sorozatgyártásra is alkalmas volt, korong alakú, a fonográfnál lényegesen jobb hangminőséget nyújtó hanglemezekkel működött.  A gramofon első lemezei üvegből készültek, majd – hogy könnyebben elő lehessen állítani – műanyagból. De könnyen eltörtek, mivel a vinil-műanyag nem volt túl erős.

Tudtad? Mivel napjainkban a zenehallgatás ismét inkább pillanatnyi élvezet, a zeneiparban ismét előtérbe kerültek a vinil- (bakelit)lemezek. Szemben a CD-eladások számával, mely évről évre csökken, a bakelitek újra népszerűek - a rajongók köre folyamatosan bővül, egyre többen kezdték el gyűjteni a lemezeket.

Zenehallgatás a levegőből – a rádió megjelenése

Bár a rádiótechnika a XX. század eleje óta létezik, csak később kezdték zene sugárzására használni. A zenei rádió korai története homályos, de állítólag a San Jose körzetében található egyetemi rádióállomás 1912 és 1917 között már sugárzott zenét. Röviddel az I. világháborút követően egyre több zenei rádióállomás kezdett felbukkanni. Ezek az állomások némi ellenállással találkoztak: sokan úgy gondolták, hogy a rádiót csak kétirányú kommunikációra lehet használni, nem tűrték meg a szórakoztatást. Később megjelentek a kereskedelmi engedéllyel rendelkező állomások is. A Pittsburgh KDKA vitathatatlanul úttörő volt ebben 1920-ban.

Amikor a zene oda megy, ahova te is

Egy nagyot ugrunk a sztoriban egészen az 1970-es évekig: ekkor már a kazettákat széles körben használták zene felvételére és hallgatására egyaránt. Mágnesszalagot használták, és a zene balról jobbra játszódott le. Miután az egyik oldal a végére ért, megfordítottuk, hogy még több dalt hallgathassunk. Sőt, ez volt az első pillanat, amikor átlagember is képes volt zene- vagy hangfelvételre az otthonában, különösebb professzionális eszközök nélkül.

Ugyanakkor meg kell említenünk egy esetlegesen még fontosabb innovációt is, mint maga a kazetta: a Walkman. Kevesen tudják, hogy a feltalálása a német-brazil származású, jelenleg 74 éves Andreas Pavelhez kötődik, aki még 1977-ben Olaszországban szabadalmaztatott több olyan technológiát, amelyek hordozható, sztereó zenelejátszókkal kapcsolatosak. Maga a Sony 1979-ben jelent meg walkman néven elhíresült termékével, amelyből az első évben több mint 200 millió darabot értékesített.

Körülbelül ugyanabban az időben a CD-k (vagy kompaktlemezek) és a CD-lejátszók széles körben elérhetővé váltak. Hamarosan legyőzték a kazettákat a népszerűségi listán, hiszen itt könnyebb volt váltogatni a hallgatni kívánt dalok között.

Digitális kor: digitális zene

A digitális technika megjelenésével új korszak vette kezdetét: ezt a lépést a tömörített formátumok megjelenése jelentette, vagyis az MP3 technológia, amelynek segítségével kis helyen, sok adatot lehetett tárolni és használni. Az MP3 története 1982-ig nyúlik vissza, amikor Karlheinz Brandenburg villamosmérnöki doktoranduszként a digitális zenetovábbítás problémáján kezdett dolgozni.

Innen már csak egy ugrás volt az iPodok, az okos telefonok és a streaming szolgáltatások térhódítása. Az IFPI 2019-es felméréséből kiderül, hogy az emberek átlagosan heti 18 órát töltenek zenehallhatással, szemben az egy évvel ezelőtti 17,8 órával. A streaming felületek hangsúlya is kitűnik: a válaszadók 89%-a jelenleg igény szerinti streaming szolgáltatást használ.

A streaming zeneszolgáltatások sem egyformák. Vannak akik átlagos hangminőséget 128kBps – 320kBps mp3 fájlokat kínálnak, más feltörekvő szolgáltatók pedig már a CD lemezeken megismert magas minőségű, ún. veszteségmentes tömörítésű digitális zenefájlokat is elérhetővé tesznek. (FLAC, WAV)  A trend egyértelmű, a minőség folyamatosan emelkedik ami egyre több és több adatot használ. Áttörés és a minőség jelentős további javulása várható, a mobilkommunikáció következő szintjének bevezetésétől, az 5G hálózatoktól.

Az élő zene minden apró részletét visszaadó Hi-Res azaz magas felbontású tartalmak akár 10x annyi adatot is használnak a zeneszám részleteinek pontos bemutatásához, mint az mp3. A Hi-Res Audio logóval ellátott termékek a különösen magas hangminőségű felvételeit úgy szólaltatják meg, hogy a hallástartományon kívüli frekvenciák lesugárzására is képesek. Ezeknek ugyanis visszahatnak a hallható tartományra és alacsonyabb torzítást, pontosabb hangvisszaadást eredményeznek.

A technológia fejlődése természetesen nem áll meg és érdekes lesz látni, merre fejlődik ez a folyamat, és lesz-e vetélytársa a közeljövőben az egyre jobb streaming platformoknak.